Emlékszem, gyermekként mindig csak a filmek főszereplőivel foglalkoztam igazán. Nekem aztán mindegy volt, hogy ki írta a forgatókönyvet, ki rendezte a filmet, pláne a producer személye maradt homályban... A film mondanivalóját, a helyzeteket, párbeszédeket a szereplőknek tulajdonítottam. Hogy miért jut most mindez eszembe?  Azért mert nagy a kísértés, hogy napjaink politikai színjátékát gyermeki naivitással, felületesen szemléljük. Csak a szereplők szintjén értelmezzük a helyzeteket, és nem látunk egy-két szinttel magasabbra, illetve mélyebbre. Nem kérdezzük meg, hogy ki a forgatókönyv író, ki a rendező, ki a producer?

Új borítóképet kapott a Lélek Café facebook oldala, az egyik kedvenc indiai képemet...

Azt hallani, hogy az összeomlás szélén áll a gazdaság. Ha a kulisszák mögé nézünk akkor látjuk, hogy ez bizony egy programozott összeomlás...  Összeomlasztás egészen pontosan. Nincs már szükség a jelen pénzügyi rendszerre, hát összeomlasztják!

A pszichológiában, a nem tudatosuló, de tudat alatt a gondolkodást, érzelmeket és viselkedést befolyásoló ingereket  küszöb alatti, szubliminális ingerlésnek nevezzük. A helyzet az, hogy a magasabb tudatossági fokon lévő -de nem a felébredést támogató!- emberek, olyan információkat töltenek bele a körülöttünk lévő információtengerbe, amelyekkel abba az irányba terelhetnek bennünket, amelybe ők akarják, így alaphelyzetben illúzió az a képzet, hogy szabadon döntünk, és azt csinálunk amit akarunk...